Napközi és Planetárium

Túl az év végi programkavalkádon úgy éreztük ideje ismét kimozdulni a felsős napközivel, és részt venni valamilyen kulturális eseményen.

Január utolsó hetének pénteki napján elvittünk 21 gyerkőcöt az 5-6. évfolyamról Andrea nénivel a Planetáriumba, hogy kicsit közelebb kerüljünk a csillagokhoz…Pont emiatt tettük le voksunkat A Földről a csillagokig című műsor mellett. A hatodikosok kicsit ismételtek, az ötödikesek pedig ismerkedtek a jövő tananyagával. Így mindenki jól járt.

Várunk a gyerekektől fogalmazásokat, rajzokat, montázsokat stb.- remélvén, hogy meg tudjuk majd osztani
minden kedves olvasónkkal az átélt élményeket

Pádár Era néni

                                       Látogatás az MTVA Rádió - és TV- történeti Kiállításon

Ismét elrepült egy hónap, s ilyenkor péntekenként Andrea nénivel mindig elvisszük a vállalkozó kedvű gyerkőcöket valahova. Most pénteken az MTVA-ra esett választásom.

Kétféle programra regisztráltam a gyerekeket, az egyik egy interaktív óra – Bűntény a Rádióban címmel – a másik pedig maga a kiállítás. 10 – és 9 fős csoportokban, párhuzamosan zajlottak az események.
Az én csoportommal első körben a Kiállításra mentünk, ahol egy nagyon kedves úr – a tárlatvezetőnk – megmutatta nekünk, hogyan is kezdődött hazánkban a rádiózás és a tévézés az 1920-as évektől kezdve. A nagyon érdekes történetek után pedig átmentünk egy kis stúdióba, ahol kipróbálhattuk, hogy milyen szinkronszínésznek lenni. Azt hiszem elmondható, hogy mindenki ezt élvezte a legjobban. Rengeteget nevettünk, külön vicces volt, hogy fiúk nem voltak a csoportunkban, így a lányoknak kellett elváltoztatni a hangjukat, amin nagyon jól szórakoztunk, amikor visszanéztük a kicsit elcsúszott szinkronú filmünket. Részemről nagyon sajnáltam, hogy Híradózni most nem tudtunk –technikai okok miatt, de azért beültek a gyerekek és rögtönöztek.
Mikor végére értünk a Kiállításnak, helyett cseréltünk a másik csoporttal, és beálltunk Sherlock Holmesnak, Bigyófelügyelőnek, Columbonak stb., hogy felderítsünk egy bűntényt. Így lettünk mi a magyar CSI, Helyszínelők.
Kaptunk leírásokat a lehetséges elkövetőkről, el kellett készítenünk a fantomképeket, a bizonyítékokat meg kellett vizsgálnunk, hogy összerakjuk, hogy mi is történhetett. Be kell vallanom, hogy mi inkább a Szórakozott Nyomozók voltunk, akik a végére mégis megfejtették a rejtélyt.
Öröm volt számomra látni a sok mosolygós arcot, és az elhivatottságot a probléma megoldásával kapcsolatban
Azt hiszem a terem felszereltsége, a modern technikai eszközök használata is hozzásegített minket a
jó élményekhez –főleg a gyerekeket, de mégis ha összességében nézem, nem ez volt az, ami igazán
lázba hozott minket.Az órát tartó tanár úr munkáját is szeretném kiemelni, és mindenki részéről a kedves fogadtatást.
Hazafelé a gyerekek kérték, hogy menjünk el ide máskor is! Meg is beszéltük, hogy jövőre együtt ugyanitt megismételjük ezt a kellemes délutánt!

Era néni